Gyorsan lementem és elkezdtem falatozni.
-Jó reggelt kicsim.-adott puszit a homlokomra apa.
-Jó reggelt. Vidámnak tűnsz.-jegyeztem meg miután az üres tányért a mosogatóba helyeztem és elvettem egy almát.
-Igen... Ha hazajössz mesélek, de most mennem kell.-ölelt meg majd távozott is. Én az almát a táskámba tettem majd indultam is. Útközben eszembe jutott, hogy apa mitől lehet boldog. Lehet, hogy újabb vámpírra vagy esetleg vámpírokra bukkantak?
-Liz!!!-ugrott a nyakamba Lara.
-Szia Lara.-köszöntem mosolyogva amikor megláttuk Cart. Róla annyit kell tudni, hogy ő a legszebb a suliban, de ő inkább velünk szokott lógni. Ja és vámpír amiről se apa, se Lara nem tud. Apa azért, mert akkor megölné Cart; Lara pedig azért nem tudja, mert eleve el se mondtam neki, hogy vadász vagyok.
-Sziasztok.-lépett elénk és ölelt meg Car.
-Szia Car.-öleltük őt vissza. Ma csak három órát kellett kibírnunk, de én szinte megpusztultam olyan meleg volt. Lara is szinte megpusztult. Car viszont nem hisz ő vámpír. Végre amikor mehettünk haza az utcasarkon elváltam a lányoktól és hazafelé indultam. Mikor hazaértem levágódtam apa mellé a kanapéra és megvártam amíg befejezi a telefonálást. Mikor letette rám nézett és elmosolyodott.
-Szia kicsim. Milyen volt a napod?-kérdezte.
-Szia. Tűrhető. Na mesélj! Mitől vagy ilyen boldog?-tértem rögtön a tárgyra.
-Reggel öt vámpírt azonosítottak Londonban. És arra kér a tanács, hogy te menj oda és öld meg őket.-nézett a szemembe. Ez vicces, mert Cart nem bírták azonosítani amit mai napig nem értek.
-Oké. De akkor a barátnőim is jönnek. Mint egy baráti összeröffenés, de még se.-néztem rá bociszemekkel. Tudtam, hogy Car a segítségemre válhat. Ha pedig Lara-t nem viszem megsértődik.
-Oké nem bánom. Vettem egy házat négy szobával Londonban. Holnapra vettem neked repülőjegyet... Veszek még kettőt.-tárcsázott egy számot. Én is így tettem persze a szobámban, hogy apa ne hallja, hogy mit beszélek Carral.
-Szia Car.-szóltam bele miután felvette.
-Szia Liz. Mizujs?-kérdezte szokásos lazaságával.
-Át tudsz ugrani? De úgy, hogy apa ne tudja, hogy jössz. Beszélnem kell veled.-kértem meg.
-Erre gondoltál.-hallottam Car hangját az ablak felől.
-Igen.-nevettem majd szélesebbre nyitottam az ablakot, hogy Car be tudjon jönni rajta.
-Na mi az?-kérdezte. Csak ekkor vettem észre, hogy véres a szája.
-Először is Car... Nem ölhetnél meg több állatot, mert már kezdik azt gondolni, hogy nem állat öli meg a többi állatot.-adtam a kezébe egy papírtörlőt.
-Jól van na, de éhes voltam. Napok óta csak emberkaját ettem.-törölte meg a száját.
-Jó most ez nem lényeges. Londonban öt vámpírt azonosítottak. Apa vett egy négyszobás házat és most veszi meg neked és Lara-nak a repülőjegyet.-néztem bele a szemébe ami sárga volt. Ez megnyugtat.
-De, ha Lara velünk jön, hogy fogjuk úgy elintézni a vámpírokat, hogy Lara ne tudja meg, hogy léteznek vámpírok és, hogy te vadász vagy?-kérdezte.
-Még nem tudom, de majd megoldjuk.-ültem le az íróasztalhoz ahol már elkezdtem egy rajzot amin öt fiú van akik vámpírok.
-Gondolod, hogy ők azok?-lépett mellém Car.
-Nem tudom. Hívd fel Lara-t és mondd el neki a hírt.-nyitottam ki az ablakot ezzel jelezve Carnak, hogy menjen mielőtt apa meghallja, hogy van itt valaki. Car bólintott és kiugrott az ablakon.
Meg van a következő küldetésem!
